Ma ilyen bringás nap van. A közlekedésbeli észrevétetés jegyében pedig bemutatjuk: The Hornster! 178 decibel önjáró figyelmeztetés két keréken, a sűrített levegővel duddantott vasúti kürt szériatartozék, bár pettyet kényelmetlen a palack.

Ma sikerült leírnom azt, hogy

Az Unilever és halmadik félként eljáló adatfeldolgozói

Hallod, tuti törzspozícióm lenne rajta, és anyáznék, ha valaki más lakatol oda.

Na akkor most elegem volt a rejtélyből: mérvanaz, hogy a firefox címsor alatti történetben nem a legutóbb meglátogatott helyek vannak, hanem a leggyakrabban, és hol állíthatom át.

Három éve idegesít, csak azóta vagyok lusta megkérdezni. Találni meg nem találom.

Mindenkinek, aki már hétfő délelőtt belepunnyadt a robotba

(ez egy ötperces szám, vágod?!)

Egy egész délelőttnyi ingenzív agonizálás után:

Haladok, b****g, HALADOK! El se hiszem!

(gyermeknap-fíling, még a nap is előbújta az arcát)

Obamával teáztam a Moszkván Kalefen. Altomban is vigyorogtam, mint a rohad tök.

Jelentem, tegnap kiteregettem habtestemet a szomszéd erkélyére, napozás céljából. Miután elkergettem a fehéregyensúly bemérésére körüldongó természetfotósokat, beállítottam szagittális metszetemet a nap irányába és stratégiailag megigazgattam a mindenféle pántjaimat* az optimális mintázat érdekében.

A szűrt fénynek hála, másfél óra leforgása alatt istenesen megpirultam. Azt viszont csak este vettem észre, hogy ennek a legerőteljesebb kifejeződése abban a hasalji sávban jelentkezik, közvetlen a bikini vonala felett, hiszen itt áll a hasam felülete a legjobb szőlőhegyi dőlésszögben a nap felé, tekintve hogy itt veti felsőtestem a LEGELSŐ hullámot, most már FEKVE IS.

Ez már a vég kezdete.

*hiszen az első leégés formája az egész nyáron végigkísér, ezért érdemes nem karközépig érő pólóban, felemás sortban vagy gladiátorszandálban abszolválni aztat.

Amellett, hogy jelen pillanatban, a jelen szituációban (1) tökéletesen boldog vagyok, (2) még sosem volt ilyen jó a helyzetünk, (3) ráadásul eleve minden a kívánt irányba indult, és nem Szomáliában, de még csak nem is Angliában kötöttünk ki, viszont kiderült, hogy tudunk sikeresen együttélni, egymás támasza lenni, örülni a szerencsénknek, satöbbi

azért tegnap este bőgtem mint a zálogos tehén hormonálisan megsirattam a hiperalbit, amit fél év után hagytunk ott, mert látom én azt innen is, hogy ott voltam a legjobban sínen. Bab viszont a sínen épp a józsefattilás számot nyomta, és ez nem mehetett tovább. Részben ezért léptünk. Tény, hogy nekem jó volt a langyos sínben ülés, de azért nem is mentem Dunának a végre Hollandiába kiköltözés gondolatára (tényleg páratlan lehetőségekkel, mint nyelvtanfolyam, zsebpénz, szoba) szóval sajnálni azért nem kell. Azt hagyjátok meg nekem, egyszer egy hónapban.

Mégis ott van a háttérben az a rohadék albi. Ha valami, az visszahúz. És mint lakás, csak másodlagos szerepet képvisel a tájolása, a beosztása, meg a hely (az árára próbálok nem is gondolni), a fő vonzereje most is abban rejlik, hogy valamennyi barátom megtalálható a 116 kilométeres körzetében.

És most megyek tovább, mert élet van és kész.

Olyankor szembesülök a legdurvábban az idővel, az univerzummal, meg minden, amikor beszkennelem a legutóbbi képzettséget bizonyító papíromat, és pár pillanatra tűélesen beugrik a kép, ahogyan egyszer a keleti tájolású uzsonnazsákszagú teremben a fecskét lemásolva írom a kis f-et, úgy, hogy mind a négy vonalat érintse.

Olyankor kicsit szédülök, de jó.

A youtube-videók előtti kötelező reklámot ott buktátok, hogy ideát jó reklámok mennek.

A minap konkrétan vissza akartam nézni egyet, de azt meg nem lehet : /

(lazán kapcsolódik: egy cédén megtaláltam a 2002-es Golden Lions reklámdíjak nyerteseit. Hétvégén zabálunk.)

Tessék mondani, mitől "konzum"szaloncukor? Mert a nép bármit megesz elfogyaszt, aminek érzékszervileg kimutatható cukortartalma van? Miért nem csomagoltatok akkor már kockacukrot a papírba, azt legalább a keserűkakaóba bele lehet dobni. Miért kell a drágajócukrot elbaszni állagjavítókkal, műanyaghormonnal meg műeperízzel, hogy egy hét után úgyis menthetetlenül a bohr-skálára keményedjen, a nyálra agresszivizálódó tejbevonó meg leprásmód leperegjen róla?

De a legdurvább része: miért létezel még?! Én, még ÉN is képes vagyok feleannyi pénzből valami jobbat és igazibbat kihozni.

PRÍMA IS A LIE

Lajosmizsén (hol máshol) villant belém az emlék, amikor második-harmadik osztály környékén fakanálból, textildarabokból meg fonalmiszlikből kellett bábot eszkábálni. Nehogymár kárbamenjen a drágajó multitask idő, én kapásból kétoldalasra csináltam, innét Mátyáskirályosra, onnét Beatrixkirálynésre (a témaválasztást ne kérdezd, akkoriban ez dívott). Egész fáintos lett a többfunkciós hálóingje/jük, bár igaz, hogy Mátyást nézve kicsit átkandikáltak a hosszúra hagyott szőke fürtök a nej oldaláról, de monddmá.

Ennyit erről, tízévesen a transzfesztita fakanál megalkotása jól jellemzi a habitusomat. Nem csoda, hogy idáig jutottam.

Megnyugodott az én lelkem, amióta feltűnt, hogy a meteorológusok hosszútávon mindig lefelé kerekítenek, pont mint én, amikor életem nagy megmérettetéseihez mérem az önértékelésemet, vagy számolom a pénzt a kasszánál.

Szóval akkor lehet, hogy mégsem fogunk a dryweave-fedőrétegig elázni hétfőn*. Juhé!

*amikor terveim szerint egész nap üveges szemmel botorkálok egy megyényi bolhapiac standjai között

Jelmezesdiben láttunk bácsit apró csavart szarvval, alul meg kecskeszőrmés lábbal, patában sietni elfelé. Bab:

"Várjál, ezmiez, nem olyan fabulon?"

(mentségére szóljon a hasonhangzású szavak halmozódása. Mondom ezt én, aki Kiddannak egyszer előadta, hogy "a kockaköves úton csak kerülnénk, úgyse nagy a hó, vágjunk itt át ezen a tangán.")

Visszaértem a kéthetes külföldi munkáról, ami egy helyen olyan sűrű volt, hogy elkértem anyámtól a Frontinját. Így kezdődik minden jó drogos karrier, ugyi.

De legalább kicsit helyretett ez a kiszakadás. Sikerült elég messze elkapcsolnom a napi csatornáról, hogy teljesen el is vonatkozzak. Ott már csak a katatón képernyőzizi ment, erre itt meg... városi főterek, emberek, vizuális impulzusok garmada! Most már tuti, hogy költöznünk kell a faluból. Jó volt, hogy eleve nem turistafejjel rómingoltam, hanem egyrészt laktam valahol, esténként tehát vártak otthon, másrészt munkacéllal (meg helyközi busszal), amitől majdhogynem szervesen kapcsolódó helyinek érezhettem magam. Párhuzamos univerzumok, szevasztok!

Külön köszönet azoknak, akik élményt formáltak a délutáni haldoklásokból és az esti agymenés-járványból. Jól csináljátok ezt ti, abba ne hagyjátok. Vissza fogok vágyni, külön üdvözlöm a függönyt.

Aztán próbáltam jól felfogni a visszatérést, de ez volt az első olyan alkalom, hogy nem a szokásos zsigeri megkönnyebbüléssel jöttem el onnan, és vágyódással ide. Aztán persze gyorsan visszailleszkedik az ember a langyos kockába, de már tekintgetünk onnét kifelé, és a csücsökben fénylik a majdtovábbkapaszkodás. Ami értendő egyrészt egzisztenciálisan, másrészt környezetileg, harmadrészt lelkileg. Hiányzanak az emberek, cefetül.

Aztán az egésznapos út után próbáltam kicsit újratöltődni, hogy másnap születésnapomra kapjon a Bab egy hajvágást, mert már sapkásodik, és állásinterjúra kellett mennie (nálunk ez már ilyen hagyomány, tavaly elmentünk vásárolni és kapott hét pólót). Sétáltunk egy kicsit, és vett nekem süteményt. Otthon pedig kirakta a fényfüzérből az ággyal szemben egy harmincast, de úgy, hogy a plafonlámpán visszatükröződve is az csillog (tükörszimmetrikus, én mázlista). Úgyhogy hosszú belső vívódás fogott el az ölelgetés és a fojtogatás között.

Most akkor ezen események apropóján mán megint fejlődök. Csók belétek.

Mi lassan bevezetjük a vándorünnepeket, mert egyre gyakrabban kell pont akkor elutaznom. Ma ebédre már sonkát ettünk kaláccsal, hogy hétfőig pont elfogyjon. Viszont baromi finom.

Ma Vienettát reggeliztem. Találd ki, milyen nap van.

(mentségemre szól, hogy mondjuk nem is volt itthon kenyér)

A patchtogether.com először csak lelassult az új termékekkel, aztán egyre ritkásabban jelentek meg rajta új dizájnok, majd elért odáig, ahonnan már nincs lejjebb: a főoldala a saját 404-ét mutatja (de azért biztat, hogy attól még nézzek körül).

Szerintem ez tök vicces, azért mondom.

Kolombusz tojása. Kerékagyba épített, tekeréssel pumpál, a szükséges nyomásnál lekapcsol. Link a kép alatt.